Pages

2/4/12

Olyan szépen rakom a szénát, mint a tojás



Ella: E august 14 astăzi, şi suntem la... la casa domnului Pisti... nu ştiu... az egész neve... hogy mi a neve önnek?
István: A név?
Ella: Igen.
István: Igen. Szuhányi Istvánnak hivnak.
Ella: ...és jöttem látogatásba mert mondta egy... másik újságiró, hogy egy kiválló ember sors volt önnek is. Akkor gondoltam, hogy jövök itt intervieválni [István köhög]... elnézést.
István: Hát igen.
Ella: Hogyha tudná mondani... hogyha tudná mondani, hogy... hogy mi az ön élete most, de azt is szeretném tudni meddig időben vissza, hogy... hogy hogyan volt mikor kicsi korú volt, mikor fiatal ember volt és aztán persze, hogy mikor történt a...
István: Igen...
Ella: ...a baleset is!
István: Hát... idézek a gyerek... kortól... mondjam, hogy... Földműves családból származom akik egyéb más jövedelműnk nem volt, csak a gazdalkodásból éltünk, négy gyerek és a szülők, és úgy, hogy igy kell mondjam, hogy bele éltünk abba, hogy munkából, semmi más eljárási módszerből tudtuk az életet fenntartani. Már kicsi korunktól be voltunk tartva, tanitva, hogy őszinte és tiszta munkából éljünk meg. Sőt még, mondjam, hogy a szülőink szigorúak is voltak vélünk szembe és hogyha kicsi korunktól nem tettük meg azt a feladatunkat amely ki volt adva, igy mondajm... nem voltunk részesek az asztalnál.
Ella: Tényleg?
István: Ilyen szigorúságban tartottak a szülők. [Újra köhög] És attól tovább... miután már nagykorú, nagyobb korba értünk, munkába kerekedtünk ki...
Ella: Ez hol volt? Itt... la Jibou?
István: Igen. Hát elkerültem Kolozsvár... a vasút fenntartás és a vasúti épitkezési vállalathoz ahol egyelőre mint kisegitő munkás, utánna megkaptuk a mesterségi könyvet és mint a szakmában dolgoztam... de ez már, hogy mondjam aztat... mi ezt a 8 osztályt elvégeztük, itt már munkába is érkeztem. [Gyermek kacag] Akkor már... onnan aztán a katonaság... meg...
Ella: Merre volt az?
István: A katonaságot itt... hogy mondjam? Tárgovişte-n ...
Ella: Ok.
István: ...aztán Gogora-n, Râmnicu Vâlcea-n, aztán Cugir-ból... onnan kerültünk vissza haza a felszabaduláshoz. Ott töltöttem, csak munkaszolgálat által. Onnan amikor leszereltem, megtörtént, akkor még egy évet sem dolgoztam és bekövetkezett a baleset.
Ella: Hány éves volt?
István: Akkor csak 23. [Köhög] Hát feszült dolog volt mert... hogy mondjam... két fázis, illetve érintve 9 kW magasfeszültségi áram...
Ella: De hogy... hol történt ez?
István: Ez Szatmáron történt egy... hogy mondják... Dolgoztam mint egy gépész a cementlerakodoknál. A repülőtér készült akkor ottan, és valaki elalkalmazta, elvette az edényt amivel töltöttem a gép... a motorba a motorina-t, vizet, és nem hozta vissza az edényt ahonnan elvette [Gyermek hangja hallatszik]... hanem egy... hogy fejezzem ki... egy fülke ahol valamikor az áram ...
Ella: Működött...
István: ...transzformátor működött valamikor, de azt lebontás alatt volt úgyhogy nem lehetett tudni, hogy ottan még áram is lehet. Aki visszahozta nékem az edényt, oda dobta be mert ott volt közelbe a viz és, hogy nehogy minden útba kelljen jöjjön... lehet, hogy gondolatom szerint, hogy a hűtője lyukas volt, folyt, és ott tartotta, hogy onnan könnyebben elvegye. [Gyermek felsir, nyugtalan hangokat ad ki] Én meg kaptam a parancsot, hogy készitsem elő a gépeket mert szükség lesz rá, gondolatomon kivül mentem, hogy vegyem szabad kézzel meg az edényt... megfogván, és azon percben odarántott... hát az a 9 kw... igen... annak van vonzási ereje is.
Ella: Aha.
István: Ott maradtam amig... hogy mondjam... [Köhög] amig valaki észrevett, de már a rövidzárlat lángképződés és a ruha amit viseltem... hát mint a gépészeknek, egy kicsit zsiros és mikor hogy volt ottan... és meggyulladt rajtam. [gyermek sir] Én magamon kivül és akkor addig égtem amig valaki ott reám talált... hogy honnan jön az a füst onnan ki?!
Ella: De ön akkor...
István: Hát...
Ella: Ati pierdut...
István: Hát, kómában voltam. Elvesztettem az elményt és ott abban a pozicióba ahogy odamentem, lábon állva ott maradtam... kárbonizálva majdnem. Csak a kéz, a kezek egész könyökig szénné égettek. Abban a perctől... vagy a... hogy mondjam? Hogy megszakadt az áram a rövidzárlat... scurt circuitul... hogy mondják... és... mert másképp odáig érkezett az áram feljönni a könyökig, mert másképpen...
Ella: Meghalt volna.
István: Meghalok, végem. Igy is ahogy... naa... bevittek a korházba azzal a hirrel, hogy ez már kész mert sok van hátra és... hogy fejezzem ki... igen. Hát láttak az orvosok, hogy hát még még szuszog, még szuszog... a reanimalba vittek, itt ott próbálkoztak. Látták, hogy hát meg .. nagy csoda kelltett őbennük, hogy hát „ez még él”. Hogy fogja kibirni ezeket a sok égési sebeket mert az a tűz... látszik a testen is, hány százalékban el voltam égve amely aztán miután... továbbra... hát egy fél évbe került amig csak az ágyba... nem tudtam felállni, járni, semmit, csak egy fél év... hat hónap után.
Ella: És ez hol volt?
István: Ez Kolozsváron. Mert a szatmári orvos... hát ő nem is lett volna... azt mondták... nem voltak ők ilyesmivel felhatalmazva, hogy hát vágjanak végtagokat, csak kolozsvári, s akkor oda vittek. Ezek még azt mondták, hogy... ma kik jöttek igy, hallották, hogy hát mi történt, nincsen semmi egyáltalán... şansă, hogy ez még éljen, ez meghal. Még miután a kolozsvári orvosok valamennyibe látták, hogy csak még még viszi, még azok is azt a véleményen voltak: hogyha még ha lábra is tudjuk tenni, hát ennek több mint öt évi élete nem lesz több mert kaphat egy kis gyengülést, persze a sziv is, és... igen. Tetszik érteni?
Ella: Értem értem, csak...
István: Igen, igen.
Akkor, hogy mondjam... mikor látták, hogy... [Gyermek hangok a háttérben és ajtó nyikorgás] lábra álltam és egy elég gyors ütemű javulás serkentett. Ahogy hazakerültem, nem sok idő mulva, nap látomásra vissza nyertem eredeti alakomat. Hogy mondják... mert hat hónapig az ágyba... hát nem tudom ki se egyenesedni, csak úgy jártam mint az öregek akik... igen.
Ella: De mikor... mikor jött rá? Mikor fölkellt és jött rá, hogy nincs keze. Akkor hogy volt?
István: Hát eztet akkor már ottan Kolozsváron... mert hogyha ez még vagy 2 centivel hosszabb, ez már rövidebb... hogy egy pár napi időkéséssel... de ahogy mondták Kolozsváron, hogy Szatmáron amielött bevittek azonnal kelletett volna vágni mert maradhatott volna még hosszabbra a könyöktől, mert az a fertőzés nagyon... és még ha halaszgatták volna, ki kellettett volna a vállból... ki kellettett volna vegyék mert meg feketedett, megsárgult, kellt az egész szervezetnek. Igen... és utánna hazakerültem, visszanyertem...
Ella: De hogy... hogy gondolta az egészet?
István: Hát...
Ella: Nem volt depressziós? Nem mondta, hogy menjen a fenébe az egészet? Vagy hogy...
István: Hát igen... én sem nem tudom eztet elgondolni mivel, hogy ilyen fiatal koromban, 23 éves koromba történt ez, hogy én mint ahogy idéztem, emlitettem, hogy mennyire bele voltam a munkámba és szerettem úgy mint mai napig is nem hagyom magamat és kaptam egy... hogy fejezzem ki... egy különleges hatást mindazok mellett, hogy nagyon sokan... igen... elreménytelenitettek az élettől. Sokan azt mondták: hát ő... véle történt volna ilyen, ő ment volna és kivégeztette volna magát, különféle eljárással. Én kaptam egy erőt és kűzdtem és vivtam. Lassan lassan visszapróbálkoztam. Már nem tudtam a szakmai dolgokban dolgozni, hogy állitsak fel egy kis gazdálkodási arányt... hogy tovább tudjak még egy négyzetből... jobban telik az idő és elfelejti az ember azokat a dolgokat, hogy hát hogy van és mint van?! [Nagyon sir egy gyermek] Úgy mondhatom még napjaink is. Már azóta eltelt, mint ahogy igy mondják a... Idézek egy verszakot... egy sort a szentirásból, hogy: a 38 éve szenvedő ember... hogy oda került ő is Krisztus elé. Hát én is ma holnap töltöm, nem ahogy mondta a kolozsvári vagy a doktor... doktorok mondták... Szatmáron vagy Kolozsváron...
Anonim: Serviţi o cafea?
Ella: Nu, mulţumesc. Nu.
István: ...hogy öt évet...
Ella: hanem...
István: ...már a 35 is elmúlt, 36 és még...
Ella: Szóval hány éves most?
István: Hát már hatvanat...
Ella: Hatvan?
István: Beléptem.
Ella: Nem néz ki...
István: Hát nem.
Ella: Nem néz ki. Hatvan?
István: 51-be születés. Betöltöttem a hatvanat június... most júniusba.
Ella: Naa tessék.
István: Csakhát most, hogy idézzek ...
Ella: Ötvent sem hittem volna, hogy ötven se.
István: Hát... elhagytam magamat mert valami fogakkal volt próblémám és annyira fájtak, hogy be kellett a vattát és a fülembe, hogy nem tudtam állni, hogy borotválkozzak. Elmaradt kérem szépen. Voltam máma a is a tehenekkel a mezőn. Napi rend.
Ella: Naa... de hadd kérdezzek. Szóval, 23 éves volt. Akkor mikor korházaba volt, jöttek, a szülők tudtak...
István: Hát igen.
Ella: ...a testvérek... és jöttek, és az segitett, vagy?
István: Igen. Igen. Hát kelletett mellettem is egy valaki úgy felválltva... mert hát... teljesen tehetetlen mozdulatlan, még amikor az égési sebekre egy olyan kortot is kelletett tegyenek reám, hogy „pansemmel” minden... nagyon a lábak is itt el voltak égve, fűl is egy kicsit... ez csonkább.
Ella: Aham.
István: Nagyon megviselt a... éppeg csak a hát nem kapott égéseket.
Ella: Aham. Szegény.
István: Ez is mind a ....
Ella: És akkor ki vigyázott önre? Mindenki a családba? Merre ment vissza? Hol... Ott a szülöknél ment vissza vagy hogy?
István: Hát itt... ez a szülőház.
Ella: Aham.
István: Igen. Itt...
Ella: ...jött vissza?
István: Ide jöttem, igen.
Ella: És akkor főleg ki vigyázta önről? Már haázasodva volt?
István: Nem. Szülő, édesanyám. Az apám már közvetlenül, nemsokára el is halt és akkor maradtam anyámmal és a aztán ő is meghalt, és akkor... nem ő... tehát még kaptam azelött, még valakit aki ide jött mint segitségül, de az nem felelt meg a magaviseleti szempontjából. Foglalkozott helytelen dolgokkal és addig aztán sikerült megszabaduljam tőle.
Ella: Aha.
István: S aztán került másik. Aztán jött a néni is. Már 12 éve mindjárt itt szolgál.
Ella: Mi jelent az „a néni”?
István: Kérem!
Ella: Mi jelent az „a néni”? Nem, nem értem. Jött valaki aki segit?
István: Igen. Még jött, még volt még valaki az első után, de az sem nem... érdeki dolgokból akart idejönni, csak, hogy hát... hamar tegyek... irassam reá a házat. Hát olyasmit nem lehet, mondtam.
Ella: De... de ezekek... nem értem olyan jól a helyzet. Szóval, hogyha olyasmi történik Amerikában akkor van valaki aki segit mint „handycaped”... handicapat, vagy olyasmi, akkor segit az állam.
István: Hát ezt a...
Ella: Ez jár önnek itt Romániában?
István: Igen, igen. Kap valamennyit. Hát mostan, kap egy ilyen kicsi... kisebb mennyiségű kis fizetést. Minim garantat, ahogy mondják itten. Adnak a néninek amiért ügyel reám.
Ella: Aha.
István: Igen. És... aztán ...
Ella: De amikor mondja, hogy „néni”... Milyen lehet az... soră medicală? Vagy... vagy... A néni?
István: A néni? Hát én igy mondom a... hát ő már...
Ella: A feleségnek?
István: Feleségnek. Igen. Igen.
Ella: Úgy becézi, hogy „néni”? Na jó.
István: Néni. Hát itten... szoktuk igy is ugy is. Naa. Igy szoktuk meg aztán... el vagyunk szokva másabb kifejezéstől. Ő is jött... igy valaki útba igazitotta, mert még valakie volt aki ismert és az nem felelt ide meg és akkor útba igazitotta, hogy jöjjön ide. Aztán itt is maradt. 12 éve meghúzodott itt. Azt mondta, hogy: hát jól van. Mert... sőt, még azt mondta, hogy: akik volt, nem tudtak, nem volt elég... orientációjuk, hogy ne tudjanak megbecsűlni egy ilyen helyet.
Ella: Aha.
István: Mert, én amennyiben lehet én nem... nem szeretek prédálni, egy gyűjtő... gyűjtéseket szeretem, hogy mégis valamennyim legyen, mellettem, a ház körül és igy. Nem foglalkozom iszakossággal egyáltalában vagy... hogy mondjam... cigarettával. Még sőt, nagyon is utálom. Még ha azt mondaná valaki: erőszakra is tenne, hogy használjam mert ha nem, meglő... én inkább azt is... de én nem venném a számba a cigerettát. Nagyon... a családból se... nálunk egy se nem használta és én se nem szoktam. Örvendek, hogyha van többeknek, mondom akik... hogy... örvendek ha van pénz kenyérre és nem hiábavalóságra. Nekem ez a jelszavam. Igen, és amennyiben tudnám mindig ahogy mondta, hogy idézzek: „az előrehaladás fele szeretnék szolgálni”. Legyen minden jóban... hát a „néni” is... már, hogy mondjam... a volt férjével, 2 kisleánnyal volt... igen, volt. Az nem adott az ő saját gyermekére semmit, majdnem kitagadta és én befogadtam 2 gyerekkel és felneveltek és jól vannak, csak megdöbben és csodálkozik és szégyeli magát, hogy: na nézd meg... mert ahogy mondják ottan ahonnan jött... Na nézd meg az az ember felnevelte és te meg a sajátodat... És még ez a kisebbik középső 10 éves leány is az enyém és még a kisfiú 5 éves és 6. Még van kettő, és azokkal is egybe véve... és tartom a rendet. Ez van. Vannak nehézségek is, problémák, de húzzuk és taszitjuk előre. Példát akarok... még mindazok mellett... már, hogy mondjam... a kűzdelemmel mindazok mellett, habár ez még mielött még nem jött ide a „néni”... állatokat nevelve, és még el eladok mikor, hogy mennyi van és sikerült még itten ház elött üres telket megvásároltam...
Ella: Aha.
István: Akkor, már ahogy tetszik látni, viz, gázt felszereltem ahogy lehetett és, hogy legyek én is valamennyibe, tartsam a lépést a többiekkel... ne mutassanak, hogy hát, lemaradott. Amennyire lehet. Meghúztam, megnélkülőztem, megsporoltam vagy hogy mondják, és sikerült valamennyiben eztet is lassan elérjem. Tovább azért csak nem hagyom, habár még most sajnos... hogy mondjam... Az egészséggel kapcsolatban, mert sok aggodalom és lehet, hogy ez a családi... valamelyik részről valami öröklés, ez a cukorbetegség is fellépett. Most elég, elég magas. Nem tudom, hogy hogy mert nemigen... nem sikerült le...
Ella: Csökkenteni.
István: ...lecsökkenteni. Volt még 380 is, ami nagy.
Ella: Az nagyon nagy.
István: Már majdnem borultam el. A helyzet az, hogy... nem volna szabad dolgozni csak... űlni se nem szabad, is ilyen kisebb dolgokat azért csak... de a kicsik mellett még adódik többször sok is.
Ella: De például... mit csinál? Mert azt hallottam, hogy: şi cu fânul faceţi... că faceţi a szénát is...
István: Igen. Igen.
Ella: De hogy, hogy csinálja ezt az egészet?
István: Hát... hogy fejezzem ki... megszakitottam ezt a dolgot, hogy aztán amikor Kolozsvárról hazakerültem, hogy magyaráztam, hogy lassan felserkentettem magam, akkor próbálkoztam valamit, hogy én is mit tudnák dolgozni? Hát mit? Megfogtam a villát a szénához... idefogtam, de először voltam Bukarestben, hogy meg... megidomitsák... meg...
Ella: Hogy ne fájjon.
István: Hogy mondjam... călire. Hogy megedzitsék ezt a megmaradt... mert eleinte nagyon fájt. Nem tudtam igy csinálni... sikerült ez a idomitás, és aztán amiután megedződött, călit... azután aztán dolgoztam úgy véle, hogy sokan sokan nem jött, hogy elhigyjék amit látnak a szemükkel. Hogyha elkaptam egy villát, egy gyengébb vékonyabb volt a nyele, úgy megmeritettem a szénába, hogy eltört a nyele. Olyan erő van bennem.
Ella: Igen, értem.
István: ...és azt mondta valaki, hogy: én dolgozom 3 éve aval a villával és nem tört el a nyele. Hát neked nagyobb erőd van mint nekem? [mosolyog] Megtörtént, igen. Hát szénát... még kaszálni is egy kicsit tudok, akkor szénát széjjel szórni a rendeket, hogy száradjon. Még sikerült forditani is aztán összeszedni.
Ella: De... de hogy csinálja? Többet használja a lába most? Persze, gondolom. Nem? Vagy hogy?
István: Csak igy.
Ella: Csak igy.
István: Megmutatom mindjárt.
Ella: De nem kell. Nem akarom kinozni.
István: Nem. Há, én minden nap ezt csinálom.
Ella nevet.







István: Megvagyok ebben a dologban. Bele vagyok szokva. Ajajajaj. Mondom, a szénának majdnem minden... fel is gereblyélem a részt... onnan volt, összerakom. Fel is tudom adni a szekérre a szénát. Akkor, hogy fejezzem ki... igen... igy kevesebb mennyiséget hogyha... na most megint elvették és eltörte valaki a kaszát amelyikkel én is igy kisebb... hát még a kukorica közt is ki... kaszával ki tudtam vágni a... a burjányt. Olyan technikával ...
Ella nevet.
István: belejött a... igen. Akkor... na... még mit is csináltam? Kapálni is, keveset, de kapálhatok. Ide fogom a kapát aztán szépen...
Ella: Aha. De hadd kéredezzem: szóval itten van olyan hálozat, hogy emberek mint ön akinek problémája van fizikailag... van olyan hálozat, hogy segitenek? Mert – cu proteză – vagy olyasmi? Vagy nem akarta? Vagy hogy? [légy zümmögés hallatszik a háttérben]  
István: Van. Voltam, akkor amikor mondtam, voltam Bukarestbe a călire... ennek a... ott erre állitottak – ilyet is olyat is. Estetic és... hogy mondjam?
Ella: Proteză?
István: Mecanic şi electronic pe bază de biocurenţi. Volt valami olyan automat butonaş, igy felvettem csak mint a... mint a kabátot és akkor az izom mozgás adta a comanda-t.
Ella: Aham.
István: Úgy, hogy nyillot ki a tenyere és zárodott be.
Ella: Aham.
István: A másik, igen. Egyik kontra... adta a parancsot igy, a masik hátul csinálja úgy. Igen... és akkor... de ez... hogy mondjam aztat, láttam, hogy milyen kényes műszer ahogy itt probálgattal annak idejében ’77-ben állitani elő, hogy hát... mindjárt mindjárt nem ment, igy úgy. Akkor kelletett menjek... aki csinálta, hogy... na... megint piszkálja, valamit modif... na lássa mi a baj, és akkor, én gondoltam: hát az én munkálataimra idehaza nem megfelelő. Akkor aztat el sem hoztam Bukarestbe.
Ella: Aham.
István: Elemekkel feltölteni, igen. Csak aztat a fixet, aztat hoztam el, aztat estetic. Éppeghogy ne fujja a szél a... az ingkabát...
Ella: Cămaşă?
István: Igen, igen. Aztán, még azt se itthon nem igen használtam. Hát esetleg egy... volt egy deget cârlig, beleakasztottam igy a kicsiszekérbe és mentem véle buteliaért, akkor még nem volt gáz, és mentem véle. Dehát... hogy fejezzem ki... a népek látták, hogy az... megyek a... nem ismertek meg. Hát, hogy? Nem az, mert annak nincs keze. [Nevet] Elmentek mellettem, nem ismertek meg. Olyan döbbentést kelltett reá. Aztán ha sikerült, hogy... nem még kelletett menjek azért sem. Hát nemigen használtam mert égetett egy kicsit, plastic volt és itt a válla ha meleg volt, akkor csak téli időszakban használhattam. Ha mentem valamerre igy, egyszer, máskor még fel fel vettem, de többnyire... hogy mondjam... csak curcal-t egy kicsit.
Ella: Aham.
István: Ha mentem például utazásba, vonatba, behajlott igy... aztán... fejezzem ki... ha lecsuszott igy, valaki ott üllt mellettem, akkor lecsuszott oda rea: hát mit tapogatom én ötet? Vagy hát, különféle gondolatok. Neki nem tudta. Visszatettem. Amikor amikor látta akkor aztán, kérdezi a másik... na aztán ez is egy megdöbbentés sokak számára. Vagy például: Egyszer utaztam és innen a csuklóból, tetszik tudni... úgy kiállt a pálmám.
Ella: Aham.
István: ...és nagyon sokan voltunk a vonatban és kiesett onnan ahol volt a butonaş, a siguranţa, nem vettem én se észre, még sötét is volt a vonatba, és ott valaki mind ahogy van a táskája a néninek... hát kiesett és beleesett oda a táskájába. Az elment haza, hát nem tudta.
Ella nevet.
Ella: Jaj Istenem.
István: Valami ünnep...
Ella: Ismerős volt? Nem.
István: Ismerős.
Ella: Na jó.
István: Nem is én ismertem hanem a mellettem lévő ismerte. Aki volt. Már csak elég az, hogy: hazament véle és, hogy esett úgy le... az újakkal úgy felfele. Az bétette a táskát este későn a gyerekeknek mert jött valami ünnep. Karácsony, mi következett, és úgy vett ajándékokat. Aztán hazament és akkor, hogy elrendezi onnan a táskából az ajándékokat a gyerekeknek, hogy... naa... majd akkor adja oda mikor az ideje. Hát amikor nyitja ki a táskáját akkor látja, hogy valaki... azt hitte, hogy valaki a táskájában van, nyújtja a kezét ki, olyan...
Ella: Megijedett.
István: Pont olyan mint a kéz... a cauciuc-ból volt csinálva. Megijedt, hogy hát ki nyujtsa a kezét, akar véle kezet fogni. [nevet] Aztán... azt mondja... kifutott, visitott, nem tudta elgondolni, hogy mi lehet az. [nevetnek mindketten] Ilyen dolgok is történtek véle. Aztán... na, nem használtam. Mert itten ahogyan mondtam, megszoktam a gazdálkodást, itten nincs szükségük, mondjam úgy, reám. Aztán egyéb másokat ha már nem csináltam akkor... hát voltak egyes lehetőségeik, de már kezdtek szorúlni a dolgok, hogy innen vagy onnan vagy amonnan, de csak nem láttam. Az én számomra... És igy ezt félbe hagytam. Igy lemaradt és megszoktam igy, hogy igy dolgozzam egyet másat amit belegyakoroltam. Hát, hogy mondjam... még a jószág... a tehenet megpucolom, meg tudom pucolni, mert más nem volt ki aztán én addig próbáltam igy úgy, erre arra, mostmár megy úgy mind a...
Ella: De mit kell? Le periaţi? Le spălaţi?
István: De periat. Hát spălat, mikor... a farkát vagy valamit... de van olyan tip ...császár ahogy mondják.
Ella: Mondja magyarul?
István: Vakaró, olyan... mintha a tehenet pucolják. Olyan hosszabb kis nyele aztán igy forgatom innen oda, minden... kipucolom vele. Mostan is itt volt két tehén meg egy bornyú. Igen. Csak nagy a hőség és aztán elfáradok. Reggel 7 órától 11-ig erre arra a mezőn járkálni utánnuk, és akkor délután megint egész sötétig ott üllök velük mert nagyon szeretem a tejet.
Ella: A tehén...
István: Igen. [Elment egy motorbicikli] Igy túrót meg vajat, nem nagyon vagyok barátja. Igy kenyérrel elfogyasztom a túrót, de igy tésztafélébe, palacsintába nem szeretem. Naa, sem puliszkába. Igy, kenyérrel csak. És a tejet, nagyon nagyon... elfogyasztok sokat naponta. Nagyon... nem tudom, hogy... nem tudom megunni, ráunni. Nagyon nagyon szeretem.
Ella: Hála Istennek, hogy nem annyira tetszik a pálinka. [Nevet]
István: Kérem.
Ella: Hogy szereti a tej nem a pálinka.
István: Noo ajajajaj.
Ella: Dehát kérdezem. Szóval az emberek, hogy hogy... mert mondta, hogy általánosan meglepődnek, csodálkoznak.
István: Hát igen.
Ella: ...de voltak akik rossz indulatuk is voltak és akkor, hogy... hogy...
István: Idéztem. Sajnos lehet mondani aztat is, hogy ahogy idéztem, hogy: mondták némelyek, hogy – azt mondja: ő nem tudná ebbe az életbe beleilleszkedni. Menne, „inkább kivégeztetné magát” ahogy idéztem. És mások: Hát na... „ez nem élet, ez igy ez úgy”. Nagyon sokan elreménytelenitettek, de nékem nem tudom, hogy hogy adadott meg az a gondolat, hogy olyan feleletet tudjak adni sokaknak, akik... hogy nagyon megdöbbente és nem tudott többet... megértett benne mindent, hogy többet ilyesminek nincsen helye. Ha nem tud egy szót, egy bátoritani, hát szó se, mert voltak azért sokan. Sokan már megjövendölték, hogy már akkor, hogy ott voltam Kolozsváron a korházba, ottan is némely látogatók is és... nézd meg, hogy te el fogsz jutni erre és erre a pontra még. Nem jött, hogy elhigyjem. Azt is megmondták, hogy fogok dolgozni is. Nem jött, hogy elhigyjem. Hát hogy? Azt mondja: „Olyan dolgot fogsz megcsinálni, megtudni csinálni - azt mondja - hogy sokakat némán maradnak”. Ahogy mondta a polgármester, a primar amelyik volt ez elött...
Ella: Aham.
István: Feljutottam hozzá. Valami problémám volt. Hogy hogy tudjuk megoldani, és... közbe jött még valaki Zilahról, nem tudom ki volt, mi nem volt. Na, az... ő azt mondja: Hallottál erről az emberről?
Azt mondja, hogy: Nem.
Hát – azt mondja – ez... hogy mondjam... egy olyan példamutató ember, hogy nagyon sokak akik már le akarta volna tenni a munkát, ez felébresztette. Ha látják ezek, hogy mit csinál, az meg tud birkózni, ezzel azzal vagy amazzal, hát akkor ők, hogy hagyják magukat tétlenül? Hogy ne csináljanak semmit! Tehát egy indulatú arány... hogy fejezzem ki... egy búzditó indulatúság, hogy... az ha meg tudja csinálni akkor mik, hogy ne csináljuk meg. Űlljünk tétlenül? És, hogy idézzek, csak egy kicsike kis dolgot ugyanerről... hát én az állatokkal, tehenekkel nemcsak, hogy akármilyenek voltak hanem már háromszor is voltam kiállitáson, expozición, olyan szépek voltak. Egyszer ott volt a Szamos mentén a nyári táborba és jöttek kiszálltak komissziók, hogy válasszanak melyikek lesznek majd a kiállitáson. Ott megvárták az estét is, hogy mikor bejönnek, hogy hát ott is voltak ilyen nyári istállók. Mindenki aki ott tartotta, és csak egy példát mondva, hogy egyik másik... naa... az enyémek ezek az s igy úgy. Hát én nem álltam, pont akkor el voltam .. félre kellett menjek és... hát itten: Ez kié? azt mondja. Nézi, három, de szépek mind a három. „Una ca alta” ahogy mondják, és hát már nem volt más merre... mert nem akarták mutatni mert huncuttak voltak az emberek, hogy ez az enyém. Azt mondja – ezé az emberé, ezé. Megállt az, igy nézett, kövé meredt. Más megyéből, Szatmár megyéből is voltak... hogy: Annak az embernek van ilyen három? Hát akkor – azt mondja – és biztos. Igen. Mindenki. Hátha neki van három akkor a téjéd semmi, a téjéd négy vagy öt. Neked kéne legyen harmincöt – azt mondja - s mind ilyen szép mind ezé az emberé. Csak egy téma, hogy ha én tudok ilyet hármat fenntartani akkor ő két kézzel mennyivel többet kéne tegyen. Igen. És... [Köhög] na, kiállitásra, hát még ottan is némelyek nem voltak beleegyezve, hogy én megnyertem Premiul întâi. Első dijat, mert a három mind ilyen szép, hát... mert szeretek utánnuk... hazajövök vagy reggel vagy bármikor vagy éjszaka is vagy jövök valahonnan, sokszor nem mentem be, hogy lássam egyszer a gyerekeket vagy, hogy van vagy mi van. Mentem először, hogy lássam, rendben van minden, hogy nincs valami probléma vélük?! Volt amikor magamba is voltam és akkor sem hagytam magamat. Még nehézségek voltak, hivjak egyiket másikat, mert fejni azt nem tudok, megfejni és akkor, de azért csak nem hagytam magamat, csak kűzdöttem. Hát amikor idejött a „néni” és volt kettő három ló, csikók minden, csak megdöbbent, hogy hát létezik. Igaz ez? Az övé? Aztán mikor látta, hogy hogy forgok, jövök megyek akkor... gata... elhallgat, nem jött, hogy mit látott a szemével, hogy az istállóból és a... mert ottan dolog van. Trágya, minden. Itatni, etetni, dolog van velük. Nem hagytam magamat, csak akiben benne van az ösztön, tetszik tudni, hogy mondjam, ösztön, hogy azt csinálni kell azt megcsinálja. Hát lábat nemigen használtam. Mostan is, megmutatom mindjárt, van egy bot amelynek van a végin... van a végin egy olyan tip mint egy ásó, ca un horleţ, de kicsi kicsi mind a két ujja. Azt lenyomom a földbe és akkor itten középen van neki, van egy mind egy szeg és akkor aztat amikor belenyomtam akkor a nadrágomat huzom le fel...
Ella: Teljesen...
István: ...bárhol vagyok és ha kell valami dolgot végezzek és tudok menni tovább. Elvégeztem bárhol ha vagyok és megyek. Úgy csinálom, a szerszám villára is csináltam ha megyek a mezőre, aztán táskába megint viszek vizet és akkor a flákonnak a... a dugo ki van, kilyukasztottam, beletettem egy ilyen szipka [Kutyaugatás hallatszik]...
Ella: Aham.
István: ...csak idetartom és iszok vizet mikor szomjas vagyok és megyek tovább. Úgyhogy ne kelljen senki, semmire ápelaljak, hogy... na gyere... most ezt csináld vagy azt csináld.
Ella: Aha.
István: Még ha van egy rossz szokásom is, hát ezt nem kéne mondjam, hogy mondtam, hogy gyűjtő vagyok. Ha kapok egy csavart vagy... mert gépész ahogy voltam, aztán mindig eszembe... valamit mindig szeretek mesterkedni. Ha lehajolok, ha nem tudom felvenni, a számmal igy béteszem a zsebem vagy a táskába is és megyek tovább. Ha látom valami érték.
Ella: Aha.
István: Csak még szokott a számon kiütni egy...
Ella: Aha.
István: ...seb. Bakté... bacilus...
Ella: Igen. Nem jó ötlet.
István: Kérem!
Ella: Ez nem egy jó ötlet.
István: Nem. Nem. Nem.
Ella: [Nevet.] Csak nem tudja abbahagyni.
István: Még valamikor olyan erős volt a... a hogy hivjákom... a dantura-m, hogy megfogtam egy zsák kukoricát, szemet vagy... megfogtam és felo... a vállamra.
Ella: Istenem.
István: Mostmár baj van avval is. Most mind kell... hozzáfogtam. Mind kell menjek mert nagyon megromlottak. Van amelyik nincsen... egyáltalában nem rossz és mozog. Gata. Nem véle étkezni. Muszáj menjek véle, hogy huzza ki. Hát... na, el is telt az idő, hatvan évig. Hát na.
Ella: De hadd kérdezzem két dolog... Szóval, ez... ez a helyzet hozott önnek batátot is? Példaul: Vannak, csak csodálkoznak vagy mondanak, hogy... jajj hát ez kiválló. Aztán hozott barátot is... vagy csak... vagy csak a családi körben van, vagy ...? Szóval, hogy... csak itt van? Jól van itt? Vagy van barátok is a városban? Ismeri más emberek akinek problémája van és tudnak...
István: Hát, igen. Hát itten is vannak különféle több rokkantak kik nem tudnak... cărucior-ba vannak vagy két bottal alig tudnak menni. Hát... hogy fejezzem ki... ők... ők is megcsodálkoznak, megdöbbenti őket, de ellemben... hogy fejezzem ki... még vannak sajnos, hogy azt kell mondjam, irigy emberek is, hogy hát: Miért tud az dolgzni? Miért tud az igy vagy úgy? Vannak ilyenek is. Habár mostmár mind kevesebbet és kevesebbet tudok csinálni mert ez a... fáraszt ez a cukorbetegség nagyon hamar. Ha dolgozok egy kicsit akkor mindjárt a... a akárhogy jól étkeztem, két orát legtöbbet mert... éhes vagyok megint ha dolgozok valamit igy. Amikor nagyon muszáj csinálni. Hát még ezek is... ismerek vagy nem is tudom hányat, vagy hetet nyolcat, mind ahogy vagyok én... még... még rosszabb esetekben is, itt a körzetben, mert még szoktam járni is mikor hogy megengedett az idő. Más megyékbe is, ottan is ismerek. Hát azokat is megdöbbentette, hogy bemutattam egymás... müveletet, hogy én tudok valamit igy is csinálni, dolgozni. Nem jött, hogy higyjék azok sem. Hát ide persze kelletett sok idő, gyakorlat, odaadás, ambició, hogy eztet meg lehessen csinálni. Ahogy mondta egy szomszéd itten, hogy volt valami rokonságánál itten feljebb egy helységben és ott látott egy valakit – azt mondta - hogy kaszállt. Te – azt mondja – gyere el ide. Nekem van egy szomszédom az igy és hogy van... Na nézd meg – azt mondja – az sokkal jobban kaszál mint te. [Nevet] Nem jött mert szégyelte – azt mondta. Igen. Hát ez egy hosszú türelmüségnek az eredménye, hogy igy bele tudjon az ember gyakorolni ezekben a fázisokba, hogy meg tudja úgy csinálni, sőt sok dolgot jobban mint más két kézzel, mert mindenben van tappintásom. Csak egy vedret innen a kivette alól és amikor kelletett kivenni én megtöltöttem egészen és olyan szépen megfogtam igy és a térdemet alá és olyan szépen kihúztam. Nem folyt vissza a ghiveta-ba semmi viz. Többiek még eresztenek. Gyere nézd meg. Elhültek, hogy... hát hogy létezik? Milyen reflex tappintással tudok létezni. Hát ez is egy... annak a jele, hogy hát valamikor dolgoztam a szakmába, hát nem hagytam magamat. Nemcsak, hogy megjavitsam hanem... a gépet ami elromlott, hanem sok inovációkat is alkalmaztam, hogy még a mester is azt mondta: Meg tudtad csinálni? Hogy? Lássam. Azt mondja: 30 éve vagyok mester – azt mondja – én ilyesmire – azt mondja – nem álmodtam volna, hogy még igy is meg lehet, és megy né. Jól van. Állandóan nekem az volt a... hogy mindig törtem, gondolkoztam, hogy: Ez hogy legyen? Ezt hogy kéne jobban? Hogy lehetne? Hogy nem lehetne? Ha igy nem jó. Keressünk egy más alkalmazást reá. Dehát mostmár aztat nem igen. Szakmába keveset tudok. Csak azért még mindig valamicskéket itt kigondolok és csinálgatok. Még viszek egyikhez, másikhoz, lassabban is, de csak... nem tudok el... egy nap, egy év, hogy ne csináljak valami alkotást. Akármit, valamit, hogy csináljak. Habár itt nagyon sok tennivaló volna és aztán kevés a fond reá mert ilyen nagy családot fenntartani, hát nem könnyű dolog, de azért ha ők is egy kicsit... már, hogy fejezzem ki... nem kéne. Azzal a takarékossággal rendelkeznének mint én egy kicsit jobban is lehetnének a dolgok. Egy kicsit könnyebben veszik a dolgokat. Hát na. Jól van, na hát mindenki, hogy voltak szoktatva, nevelve és igy tovább. Nem mindenki szeret takarékosság, vagy mutasson valamit, termeljen valamit, [Csapkodás hallatszik] hogy... na. De igy kell igy van, igy kell legyen jó.
Ella: Dehát azt akartam kéredezni, hogy a... hogy a gyermekeivel, hogy... hogy neveli őket? Mi az ön rész benne?
István: Hát igen.
Ella: A szülők voltak szigorú önnel, de ön nem annyira szigorú velük?
István: Igen. Hát... ebből kifolyolag mondhatom aztat is, hogy hát... részben jó volt, hogy szigorúak voltak. Mert sokaknak mondom mostan, hogy az én szüleim, ha ezt és ezt elkövettem volna, azt hiszem, hogy úgy megvertek volna egy bottal, hogy... valami hogy... kipattant volna a bőr. [Nevet a gyermek] Igen. Hát most nem az, most más a helyzet is, de amikot katonaságot szolgáltam, hárman voltunk fiú testvérek s egy leány, de mind a hármunkat hivatottak ahogy hazakerültünk... hivatott a titkárhoz... a comisariat, ahogy mondjuk...
Ella: Ok.
István: ...által, hogy dicséretet adtak az apámnak. Azt mondta, hogy: látszik... „cei sapte ani de acasă” ahogy mondják románul. Egyikünk voltunk a artilerie, áviáció, én a geniu szolgáltunk, de mindenütt... még, sőt vissza akartak, hogy maradjak ott mert tudtam vezetni a dolgokat abban az időben. Volt jó előrelátásom és na... dehát én meguntam. Aztán... nekem hiányoztak itthon is habár a munkába is voltam, de hiányzott itthon is. Jöjjek haza. Ha lehetett hamarabb, úgy rendeztem, hogy tudjak itthon is segiteni a gazdaságban. Nekem ez is volt egy... egy kivánságom, hogy nem szerettem, hogy állandóan ott... na. És... úgyhogy... igen. Mik igy voltunk nevelve, de ellenben most én már nem vagyok... probálkozok, de én már nem vagyok olyan erős, hogy én is abban a neveltetésben részesitsem a gyermekéket. Hát a leány már mostan ahogy nő, kedz minnél jobban... tiz, tizenegybe értelmiséget felfogni, de mán én ahogy gondolom én még egy kicsit többet is várnák tőle. Kisfiúval nem tudom mert ő vele... autist... evvel van egy kis baj. Ez nem tudom, hogy hogy sikerült, mert ez a másik leány is, ez a nagyobbacska volt. Evvel is mikor idejött, volt egy kis baj, egy kicsit olyan... hogy mondjam... hátralékos volt. Hat éves, avval is egy kicsit volt baj, de mán... de csak valamivel értelmesebb volt mint a kisfiú, ez az enyém. Aztán, hogy hogy történt... mások is vannak sokan sajnos, hogy igy van igy van, mostmár ez... ebbe a dologba kell... Volt sok kiadás, költség véle, vittek ide-oda erre-arra, hogy hát probálkoztak, hogy jöjjön meg a beszédje, de nem... még ott egy pár szót mond, hébe... ritkábban és nem tudom mi lesz véle. Nehéz mert kell véle is foglalkozni időbe, mondjuk még itt vannak ezek a másik gyerekek, de másképpen a „nénivel” kevesebb tevékenykedést tudnák kinnt csinálni ha nem volnának a gyerekek, hogy még ügyeljenek réám.
Ella: Aham.
István: Mert ahogy mondom állandoan volna mit csinálni a gazdaságban itt, ott, erre, arra, nagyon sok munka volna, de csak annyit tudunk amennyit csinálunk, mert [Köhög] habár nagyon... fejezzem ki... ez a foglalkozás az állatokkal.
Ella: Aha.
István: ... nagyon kevés jövedelmezést, nagyon nagyon kevés... hát, itt... hogy itt háztól nincsen úgy itt olyan lehetőség mert itt igen igen vannak több tehenek is és csak oda beszolgáltatjuk a tejet, ott nagyon nagyon kevés... 80 bani 1 liter csak. Úgyhogy ha kéne fizessek embert nem jönnék ki, pedig próbálkoztam. Keressek valamerre egy inast itten, hogy hozzak. Amilyet kaptam, nem megfelelő, csak curcalt itten. Aztán mondtam, menjen vissza. Nem, nehéz feladat egy kicsit. Nehéz, nehéz. Ahogy mondják a közmondásba: „Nem csorog, csepeg!”
Ella nevet.
István: És hogyha meg kéne vegyem azt a tejet ami elfogy a családba, hát akkor fele nyugdijt oda kéne adjam a tejre. Megint baj van. Igy is van mert na, kell sokat... szénát, mindent csinálni, rendezni, hozni, venni, menni, fejni. Egyikek itt, a másik ott. Nagyon sok a dolog velük. Nagyon nagyon sok, de ahogy mondtam: valami van... járnak né a legyek. Van egy kis foglalkozásom. Jobban eltelik az idő, már akkor ahogy mikor... vagy magyaráztam, hogy felerősődtem annyira, már alig vártam, hogy tudjak venni... hogy legyen mivel foglalkozzak. Nem szeretem, hogy erre arra csak úgy űlljek, hogy na... ne termeljek valamit. Mert bennem ahogy tanultam kicsi koromtól, menni kell csinálni, ide, te oda, igy úgy. Ebbe éltük fel, bele magunkat, hogy ne ülljünk tétlenül. Tetszik tudni? Valamit termelni kell, hogy tudjunk fenntartani a magunkat. [légy zümmögés hallható egész végig a háttérben]
Ella: Csak az vagyok kiváncsi, hogy látom, hogy olyan jókedvű.
István: Kérem?
Ella: Hogy ön jókedvű... Hogy egy jókedvű ember ön.
István: Hát...
Ella: S az...
István: Igen. Szeretek bátoritani másokat is. Aztán, na... már hol mindenki itten mondja, hogy: hát te mondsz két szót jót, a harmadik már vicc. Már mindjárt szeretek beiktatni egy egy tréfabeszédet is mert úgy szoktam meg. És... úgyhogy sokak, kérdek valamit... hát vannak mondjam, hogy mindenkinek megvannak a problémái, a nehézségei, de azért sokszor amikor beiktatok egy egy viccet is, igy - úgy valamit, hát elfelejtik a problémájukat, a nehézségeket. Vannak sokak akik, hát van valami problémájuk, aztán csak azon törik az eszüket, hogy hogy tudnak abból... amég belefájul a fejük. Én azt egy kettőre valamit hozzá... kikapcsolódjon egy kettőre. Te – azt mondja: Megkönnyebbitetted egy kicsit. Azt mondja: már elfelejetettem, hogy mi a nehézségem. [gyermek hangok a háttérben] Na... hát, nékem is. Ahogy mondtam, voltak ilyenek is olyanok is, és csak fenntartottam a részarányt és csak előre viszem. Mint ahogy mondja, hogy: „ne nézzünk hátra mert akkor elgörbitjük a barázdát”. Habár jól meg kell előre gondolni, hogy annak a pártján vagyok, hogy egy dolgot gondolja meg az ember többször, minthogy csinálja és elrontsa. Jó az? Lehet ez? Milyen következményekkel járhat az? Ha igy csinálom...
Sokan itten a szomszédba is mondják: Te – azt mondja: én szeretem ezt az embert mert... nekünk legtöbbször ha... mégha segitettem munkában is, de – azt mondja: ha nem tud ő munkával, legtöbb mond egy jó szót és látja a dolgokat előre és úgy következtetnek. Habár ő ellenkezik: hogy hogy igy, hogy úgy, nem igy mert igy.
Na – mondom: Mit mondtam? Igy van?
Igy. Hát jól mondtad.
Azt mondja: Te láttad a dolgokat előre.
Tehát egy jó megfontolással hogyha meggondol az ember egy dolgot akkor minden szempontból, hogy milyen következményekkel járhat egy teendő, akkor csak... ha nem akkor, bajokkal jár, mert nagyon sok problémák vannak a gazdálkodásban is. Aztán nagyon jól meg kell nézzük, hogy hogy mire lépünk és hogy csináljuk, mert ez, ahogy mondják: „fel is avathat és le is dobhat, egy kettőre”. Aztán mikor adódnak egy-egy ilyen problémák, akkor biza ha nem gondolja meg jól, akkor károk is bekövetkezhetnek. Akkor egy kis fejvakarást is kelltet, hogy mit tudott csinálni az ember. Hát evel jár. Igy mennek a... Hát más több arányba is szolgálnak ezek a tényezők, de a gazdaságban aztán igazán. És ahogy mondja a közmondás, hogy: „amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra”, mert nagyon sokszor hogyha nem akkor lép oda az ember ahova kell akkor: Gata! Akkor rá kell dolgozni és akkor kár van. Hát, máma Vasárnap van, de hányszor előadódik, hogy Vasárnap is kell a... úgy jön ki a lépés. Nem száradt meg hamarabb vagy báris mikoris levágódik a széna, múszáj menjek Vasárnap is gyűjteni, hozni, tenni, venni, mert előfordult nagyon sokszor, hogy... nahát máma Vasárnap, hagyjuk el. Összeszedhettem volna, el is hozhattam volna, de ott hagytam és jött az eső egy hétig és elromlik. Akkor már kár. Még... [köhög] hogy idézzek egy dolgot... Itten Nagybánya fele elmentem, hogy nem volt itt nénim, nehéz volt... és mondta valaki a vonatban, mert Bányára szoktam járni, és azt mondja: ők innen cam... a fele distanta-ra laktak. Azt mondja: gyere el be hozzánk a faluba - azt mondja - mert ottan – azt mondja - vannak több hozzád méltok. Én elküldlek egyhez, megnézed. Ha hogy mint, ha tet... kérem szépen. Nem erőszak a disznótól... Hogy mondják? És akkor... [gyermek hangok erőssen hallatszodnak] elmegyek mert Vasárnap délután volt. Hát, be voltak öltözve, kérem szépen és ünnep. Látják az időt, hogy kezd na... akar eső lenni, hogy és mint... és azt mondta: Van sok széna a kertben. Vajon kár lesz ha megázzon. Mondom: Tetszik tudni mit? Azt mondja a szentiras is: hogyha valakinek beleesik a jószág a jászolba... igy irja... a Szombat nap van vagy amilyen... melyiket ki hogy tartja. Nem mész, hogy megszabaditsuk? Úgy mondja? Hát mostmár ez a példabeszéd más, ellenben azt mondja, hogy: „Hat napon át munkálkodjunk és a hetediket az Úrnak szolgálljuk”. [70.00] De hogyha eztet is értelmezhetjük akár igy akár úgy. De hogyha az a széna megázik, elromlik, akkor még ott hagytuk a jószágot a jászolban, hogy kinlodjon és éljen, nem lesz mit adjunk majd a télen nekie. Na, eztet érthetjük igy is úgy is. Igen. Énnekem az a gondolat jött ott ahol voltam: Ne tessék venni rossz néven, de én itt vagyok, én üllök és itten... de mikor ilyesmiről van szó – mondom – én szivesebben megyek, hogy megszabaditsuk azt a jószágot. Hát azok - kérem szépen – ülltükben ottan aszem, hogy olyan gondolat adódott bennük, hogy odaizzadtak a székre. Hát ilyen ember... jön és ez ajánlkozik nekünk, hogy ő jöjjön a szénához. Nem volt erejük. Összenéztek, egy darabig – ahogy mondják – némán maradtak. Na még ilyesmit se...
Ella: És ön mit csinál mikor olyasmiket csinál? Mosolyog? Vagy mit csinál? Csak nézi őket? Mit csinál? Hogyan reagál mikor ők csak úgy néznek.
István: Igen.
Ella: Ön mit csinál?
István: Én? Hát, én is megálltam, végignéztem. Kisárgultak. Egyik jobban kifehéredtek mint a másik. Nem tudták, hogy miről van szó. Jól értették ük? Vagy... na, és mondom: Nem, nem... ne tessék... ajajaj, mondom: nálam is előfordult, hogy jött valaki vendégségre, és hát hol van? Habár kertben van a szénánál. Hát aki volt... még akkor élt anyám egy időbe, abba az időbe. És...
Hol van Pista?
Ott fennt van a kertbe. Eredjél oda hozzá.
Hát jött még valaki, hogy segitsen nekem is. Hazahivták, mert vannak itten is, ahogy mondtam, irigykedő emberek. Bédugta a villát a... hogy álljon ottan és otthagyta. Hát ez a vendég aki jött hozzám, látta, hogy van villa...
Ooo, de jó hogy jöttél – mondom – nézd meg te itt az a villa is, áll a földbe, megrozsdásodik. [Nevet] Hát az, erre arra gondolkodott, de hozzáfogott és segitett valamennyit nekem. Azt mondja: sokat nem tudok űlni, mert ide kell menjek oda...
Kérem szépen, ez is jó volt.  
Amikor látta, hogy én nekem nincs időm le se ülljek véle... Én csak hajigálom, egy kettőre csinálom, mert volt sok. Egyedül voltam, egy nagy kertem. Akkor megdöbbent. Nahát – azt mondja – igen. Aztán, én is elmentem másfele. Én is akartam volna viszonyozni. [Nevet] Hogy én is segitsek valakinek... hát amikor... hogy fejezzem ki, még dolgoztam, mielőtt nem történt a baleset, hogy elbeszéljensz is mondja, mentem vissza a vonattal Szatmárra, már Szatmár fele hát ottan a semnal jelző megállt a vonat, meg kellett álljon és mit lehetett ott látni? Lennt valaki két öreg bácsi és egy fiatal ott gyűjtőtték a szénát és valami nagy fotbal meccs volt Szatmáron. Az a fiatal amikor látta, hogy megáll a vonat azt mondta: leszen ami lesz a szénából, pedig az öregek a szülei vagy kik voltak, sirtak hogy há ketten ott hagyja őket egyedül őket ketten a két öreget a szénánál. Én... [Köhög] nem voltak akkor még ilyen telefon mobil, csak valamilyen formában értesitettem ahol dolgoztam, nem tudok jönni csak majd a késöbbivel az estivel, maradjál te addig aztán én is majd kiszolgállak helyibe. Én leszálltam és a vonatból és vettem a villát ahogy leszurta... az a fiatalember és segitettem a két öregnek összeszedni a még hátramaradott szénát. Hát az a két öreg... egy néni meg a bácsi azok mindenre gondoltak de erre nem. Há még akkor még dolgoztam nem voltam itt, hát egykettőre itt és aztán mentem az országuton alkalmival is, két órát segitettem nekik. Hát azok... jaj... „nem mondhatjuk azt mondja, hogy nincs Isten. Ilyen dolgot, hogy valaki ezer idegen segitsen nekünk” és az ő saját fia otthagyja a szénát, nagyon nagy dolog. Mikor dolgoztam Borsan ...mint fiatal, hát 23 éves, délután kimentem ott egy kicsit a városba, hát ottan megismerkedtem valami hozzá méltő leánnyal, hivtam őket, na, „jöjjön menjünk egy cukrászdába”, nem azt mondja hogy mert kell menjenek, sietnek menni ide meg oda szénát... Hát - mondom - nem tudok én is segiteni valamit? Dehogynem – azt mondja, szivesen, juj juj, még... chiar te rog. Jó. Elmentünk oda fel fel egy magas hegyre ott Borsan ott a Pietroasa ott fenn nyáron is van hó. Egész jól felvittek és akkor hát ott voltak már a szülei. Azok meg akarták verni a leányt hogy miért tekeregett, miért nem jött hamarabb oda, aztán amikor elévettem én is egy villát 28 olyan căptiţăt csinált az apja és én is, ők meg készitették elő középre. Hát azt mondta az a bácsi, hát azt mondja: ő még láttott azt mondja dolgos fiatalt de, hogy igy, hogy tartsa a lépést... há ő volt negyven valamennyi, a legjobb erejébe volt. Hát gondolta... há csinálok én is ott né egy párat és akkor lehet megunom. Hát mikor látta, hogy egész estig nem is álltam csak egyszer kis vizet, tovább. Azt mondta a lányának: ha ezt a fiút ha elengeded a kezedbűl, neked nem lesz többet [nevet] ilyent nem fogsz te - azt mondja- hogy milyen kézfogással, csak tátott szájjal maradt a bácsi, az apja. Na jó... ebben benne volt olyan szépen, mint a tojás, olyan szépen megcsináltam, egykettőre. Na, belenőttem kicsi koromtól azt csináltuk és na. Még ahogy mondta valaki mert júniusban születtem... Hát - azt mondja - „tégedet, a te anyád véletlenül se nem ünnepnap csinált, munkanap”. Te még akkor is nem a házba, az ágyba vagy nem tudom hol... ott a széna [nevet] mert én nekem az a hogyhivjákom az a boala-m van, az a hogy hivják... ahol láttok ilyesmit, vagy kiket láttom hogy mezőségeken megy... nem álltak, nem szedték össze vagy valami há én sajnálom, én... jaj hogy tudták otthagyni ilyen... na. Én ahogy mondtam másoknak is meg itten is adottak úgy hogy elment, jöttem haza, én már elvégeztem vagy mellékes a munkát, s látom valami nénik, asszonyság, mentek gyűjteni, ők nem tudták úgy szépen összerakni, csak úgy né... Mondom ha jön az eső ottan baj leJó, dehát mik nem tudjuk, há mondom én, ha akarják, én segitek. Jaj de jó volna, há amikor látták egykettőre hogy megcsinálom, igy is ahogy vagyok most, csak nem jött hogy higyjenek a szemüknek, hogy olyan hamar egykettőre és jól van, megvan és nem boritotta el a szél, megtudom jól csinálni, benne vagyok a ebbe a ritmusba, beleéltem, belenőttem annyi éve, ahogy mondtam. Már ha még nem is akkor, még vagy egy év, de már akkor is 35 éve igy is dolgozom a szénával.










Ella: És télen amikor nincs széna mit csinál?
István: Hát télen én adok a jószágoknak enni, pucolom, hogy mondják, há van mit vélük dolgozni. Hát még szoktam menni az erdőre. Nagyon szeretek az erdőn sétálni, de nemcsak, hogy sétáljak hanem ha kapok egy két darab fát... [Köhög] akkor... [Köhög. Háttérben gyerek sir] odakészitem [Köhög] hogyha kell lefele húzni és kötök reá spárgát, láncot és akkor huzom lefele. Há volt, hogy hogymondjam, hogy lehuztam annyi fát, hogy egy fél télirevalót egy hét alatt. Nagyon gyorsan fel tudom venni, há volt amelyiket addig piszkáltam amig amig szárazon kinn volt a gyökere, mig kiboritottam. Fel a hátamra és jöttem vele. Még a mély árkokból is ki, amig kapok ott egy jót, kiszedtem, fel a vállamra és feljöttem vele és lefele. Nem szeretek ülni tétlenül, télen sem. Jaj jaj jaj jaj jaj, csak nagyon sok. Aztán mezőn is, meg van télen is, vannak olyan időszakok, hogy van mit dolgozni.
Ella: Aham.
István: ...ilyen defrişare, pokolirtás...
Ella: Aham.
István: ...akkor ott van ember és akkor én csak megyek a villával és teszem csomóra.
Ella: Aham.
István: ...van aztán. Itt annyi jószág van, hogy... mindig, mindig van mit dolgozni. Jaj jaj jaj jaj jaj, késziteni ezt, tenni ezt, hozni ezt. Van már tiz télen amikor már olyan hosszú az éjszaka, há már van úgy már tiz óra fele mire reggel elvégzi a munkát velük.
Ella: Aham.
István: Itattás, azt is úgy kerestem metodust, [Gyerek hangja hallatszik a háttérben] hogy én tudjam azt is egyedül könnyű eljárással itatni.
Ella: Aham.
István: Van ilyen... itt van kinnt, mint egy bölcső szekér, kicsi szekér gyerek... és arra tettem egy... mint egy kanisztrát ráfogtam, az ki van vágva, téglalap alakú és az istállóba van felfüggesztve hordóm, megy a viz a... bentről a... igen, és akkor ott van áll és ott van csap megengedem alányomom a kicsi szekeret és akkor kihúzom onnan és akkor jön a jószágoknak, mindegyiknek. Tudjam ...
Ella: tehát...
István: ...egyedül megitatni, ne kelljen várjak senkire. Mert a... etettés, itattás a jószágnál, mind az ember mikor, hogy legyen ott mindene nem hogy, majd ekkor vagy akkor. Ez is egy szabály neki. Meg tudom egyedül ezt is, nagyon fontos feladat, hát hogyne. Mindent... lassú, eljárással is még ha késik is [Gyerek hangja hallatszik a háttérben], az ember, de csak rádöbben és minden kialakulás jó kialakuláshoz vezetett.
Ella: Aham.
István: Hát sokan, itt csak eltátják, hogy mit lekinlodnak hordják a vederrel, bentről igy vagy úgy, hát azért nehéz feladat. Igy pedig naponta, ne mondjam olyan 400 litert isznak meg és mondhatni csak egy kicsi kis amit odanyomom a kicsi szekeret az nem nehéz feladat. Annyi vizet 40 vederrel [Gyerek hangja hallatszik a háttérben]. Tátott szájjal maradtak itt a szomszédok, nézd meg te az egyedül milyen ...
Ella: Ügyes.
István: ...milyen könnyen megoldja. Ők meg kinlodnak vele csak. Hát kell ide is befektetés és gondolkodás és habár... ahogy mondtam én összeszedek mindenhonnan mit hogy kapok, ez jó erre, ez jó arra ez igy ez úgy, ez, csak nem igen van mindig akivel megtudjam előkésziteni hogy igy legyen úgy legyen. Há van itt egy fiú, de nem úgy szeret, nem olyan, hogymondjákkal, odaadással van, hogy na, most igy, vagy úgy, vagy amúgy eztett meg kénne, hogy csináljuk, na, dehát igy is..
Ella: De azt kénne brevetálni azt...
István: Igen?
Ella: Az egy invenţie.
István: Há persze csak igy igy, igen igen...
Ella: És kénne brevetálni nem tudom hogy kell mondani, hogy más... a breveta. Dacă e o invenţie puteţi merge la un birou, ştiţi dumneavoastră.
István: Értem, értem.
Ella: Şi se poate face un brevet din ea. Abból tudna pénzt keresni. Érti mit mondtam? Az a kocsi amit csináltak [Gyerek felkacag a háttérben] azt tudná cu un inginer rendesen tervezni és brevetálni és...
István: Meg, mostmár jól van mert igy is igy szimplán [gyerek hangja hallatszik a háttérben] ahogy lehet a helyzetek után, [gyerek kiabál a háttérben], de ahogy mondom több dolgokat igy minden arányban nekem úgy kiterjed jobban a figyelmem mind, hogy kénne mint kénne, de az executare a megcsinálásával van baj. Aztán szeretnék hogyha hamar egykettőre ne legyek én ott egykettőre pitypák, na megvan, kész, de nem jól van. [Nevet]. Na.
Ella: Nem preciz egyáltalán?
István: Hát nem tudják ők úgy, de na. Ilyenkor ha el vagyok menve egész nap a tehenekkel, akkor aztán, ők... annyit csinálnak amennyit ők gondolnak és úgy csinálják ahogy ők gondolják, hát na. Mihelyest jövök haza mindjárt egy kicsit van idő, hogy elő kell őket vegyem, hogy na ez nem jól van, ezt nem csináltátok vagy igy vagy úgy, dehát, nem érek vele semmit. [Nevet]
Ella: Na.
István: Igen.
Ella: Nagyon köszönöm, nagyon köszönöm, hogy türelmesen beszélt.
István: Tessék valamit fogyasztani nálunk.
Ella: Hát nem, köszönöm.
István: Dehogynem.
Ella: Nem.
István: Serveşte pe dumneaei cu ceva de masă.
István felesége: Am zis că ceva... o cafea sau ceva.
Ella: Nu apă dacă este.
István: Egész nyugodtan, na jó, kéremszépen hát nem vagyunk... na.
Ella: Na.
István: Olyan épp, hogy gyenge... helyzetbe, csak van hálistennek meg csak kikerül, csak kiharcoljuk, hogy jó legyen mindennel mik szeretünk, [Ajtó csukodás] na, pláné, hogy én úgy voltam szokva, hogy mindig legyen. Aztán, ő is ha van akkor nem hagyja magát, mindig elrendezi a család, vagyis még van is jut is bőven, nincsen nagy panasz mondjam, hogy úgy, hiányok, élelem, vagy Isten őrizz hát na.
Ella: Aham.
István: Kiharcoljuk, csak van, sertés is, majorságot most nem tartunk, mert itt fejezzem ki, ez... ez a ha gyalog tetszett jönni vagy ...
Ella: Hát Zilahonról jöttem cu ocazie, stoppoltam. Zilahonról jöttem, stoppoltam... kocsi... kérdeztem és mindenki ismer önt...
István: Hát hogyne...
Ella: Tényleg [nevet].
István: Hát hogyne... Hát jött valaki, [Gyerek felkacag a háttérben] még jött volt egy nénim itten, Felsőbányáról, aztán csak úgy elbeszélgettem egy picikét ottan, hogy mi érdekelne engemet hogy és mint [motorbicikli zaj a háttérben] és két nap el is jött ő. Nem mondta akkor, hogy hát ő is, na és még azt se tudta, hogy hogy hivnak se jobba mondva, na. Csakhogy ez az ember idevalósi és hogy és mint. Ő már ott az állomással szemben, már ott érdeklődött, hogy há van itten..., hogyne van - azt mondja. Jaj, az nagyon messze lakik innen, egészen ottan lenn és kérdezte pedig hát, úgy né,... távoli kapcsolat nem volt igy vele. Nem tetszik tudni – azt mondja - már ha megnyitottuk a beszédet, milyen ember? Már igy érdeklődött felőlem, [Gyerekek felkacagnak a háttérben] és hát azt mondja, aprólékosan nem ismerem, de hallok róla - azt mondja - hogy... face minuni - azt mondta - Nem mire értelmezte, hogy vajon ki tudja valami...
Ella: Botrányokra.
István: Igen.
Ella: Problémákra.
István: Nem azt mondja, dolgozik hát - azt mondja - a tegnap láttam azt mondja mert volt földünk kint az állomástól arra, hogy jöttem el a szekérrel, a lóval egyedül jár és jártam, há hogyne. Oh - azt mondja - az dolgozik – azt mondja – mind két [Gyerek sir a háttérben] mind két épkézű. Akkor vittem egyedül ki a trágyát oda ki a földhöz, [Gyerek sir a háttérben] egyedül raktam és egyedül raktam le és megdöbentette őtet is, hogy ha már eljött idáig azt mondja, de akkor eljön, de ismeretlen volt, de volt mit vánszorogjon, messze van ide, egész ide le...
Ella: Aham.
István: ...az állomástól, jöttek, [Gyerek sir a háttérben] még jött egy leánnyal, na jó. Aztán mikor látta, hogy miről van itt szó és, hogy nyilatkozunk elment, hogy na vigye azt a kisleányt haza, rá két napra visszajött magába, de nem nekem való volt mert volt egy nagy fia 27 éves, az nem szeretett dolgozni.
Ella: Hmm.
István: ...és egy kicsit volt a fiúnak egy kis idegbetegsége és én azért elnéztem és na hát, legyen neki is egy étele, hát na kialakult valahogy, aztán lassan lassan kezdett segiteni is. Egyszer csak hátat forditott azt mondta, hogy ad nekem egyet, megüt, megver. Hát mondom, ej én nem ilyesmire gondoltam vártam tőled, hát itt vagytok már 6 hónapja, én nem mondtam ilyesmit, érte valami szegényt, baj. És akkor jött az anyja és ...mi a baj, mi a baj? Hát mondom... Nem tudom mi lehet a baj, nézd meg milyen kifejezést használt, akkor mi történt mi nem, neki se nem tetszett, hogy miért... úgy értelmezte, hogy én megsértettem a fiát valamivel. Hát én nem mondtam egyebet csak csináljuk... pont erről a vizszerelési kapcsolattal volt, mert ő mondta, hogy: mikor teszük fel a másikat is a... ezint, hogy ne kelljen olyan sok munkát adjon. Ő meg errefel... mondom - na mostan megcsinálhatjuk mert mostan dolgoznak a hegesztők oxigénnel és akkor amit kell megcsináljanak és oda felszereljük. Ő felcsatant, hogy ő nem csinál semmit. Te mondtad a tegnapelőtt, hogy mikor jön már el az ideje hogy tegyük fel, most meg eljött ni két nap és ...
István felesége: Haideţi şi serviţi un pic de supă de găluşte şi am adus apă rece de la...
Ella: Săru’ mâna.
István: Tessék egész nyugodtan, na jó. Hát ojajajaj.
István: ...hát ...
Ella: Picit bonyolultabb...
István: ...akkor, ilyen kisegitő eszközeim, de mostmár megszoktam... megeszem igy...
Ella: Igen?
István: ...megszoktam. Tessék egész nyugodtan... egész nyugodtan... ne tessék...
Feleség: Serviţi un pic de supă...
István: Tessék.
Feleség: Parcă e ploaie pe mâine... a spus.
István: ...hát, megdöbbentő volt valósággal mert el nem gondoltam volna, hogy még ilyesmi is megtörténhetik. Még vétkeztem, de olyan elgondolásokkal voltam, hogy valami csalódás történhetett, hogy nem... ez nem lesz sajátom, de miután megláttam, hogy a... megszületett a világra, akkor felismertem, hogy ez valóság, ez saját... saját vérem [Mosolyog].
Ella: Hány éves volt?
István: Hát, akkor... 51-ben születtem és 51 éves koromba lett meg a... elsőször a gyerek.
Ella: Az nagy dolog. Nagy dolog nem?
István: Igen.
Ella: Nagy dolog.
István: Nagy. Nagy. Megdöbbentő.
Ella: Nagyon köszönöm.
István: Keltetett számomra. [Mosolyognak mindketten]
Nem vág jól, pedig olyan jól szoktam vágni. Jajajaj.... valami egyéb fele és ott kicsit már a kasza kényes... egy kettőre valamit kap már nem vág jól. Meg kell megint verjem.
Ella: Aham.
István: Éppen le szoktam úgy... habár ez nagy kasza... nem nekem való. Nekem kisebb. Eltörték.
Ella: Na tessék. [Nevet] Mind a kettő.
István: Vittem én villát, ötöt is.
Ella: Ötöt?
István: Ez van. Szalma begyűjtő... most sikerült a napokba hazakeriteni. [Mezőn mennek]
Ella: Sok a munka itt. A tehenek hól vannak most? Legelesznek?
István: Bennt az istállóban.
Ella: Itt vannak?
István: Felgyújtom a villanyt mert besötétedtem... tettem... mert nagyon járnak a legyek.
Ella: Aham.
István: ...és aztán tettünk olyan... fütést bele. [Lovak hangja hallatszik] Van ló is.
Ella: Látom.
István: Itt lakik. Fekete. Meggyújtom a lámpát! Ráment a szekér s eltörték a... itt van a kismalac is.
Ella: Tessék. [Kutyaugatás és lépések hallatszanak]
István: Hát itt... kettő van idehaza meg egy kisbornyú. A többiek fennt vannak a nyári táborba. [Kutyaugatás]
Ella: Sziasztok. Naa...
István: Megnyitom elől az ablakot mert ezek beteszik...
Ella: Aham.
[Kutyaugatás hallatszik. Ella nevet. További kutyaugatás. Ella fotózik. Ló nyerit.]
István: Bemutatóm, hogy hogy puccolóm őket.
Ella: Jó.
István: Csak tegyek ennek is mert ennek...
Ella: Éhesek.
[Ella fotózik.]
Ella: A ló is akar? A ló is akar ennivaló?
István: Hát... ő... adok egy kis poharat, lássam, van még elég... Van még. Kicsit azért... szomjas. Teszek a villával neki mert...






Ella: Salut drăguţule... [Fotózik. Mosolyog.] Ce faci? Ce faci?
Ella: Jobb le... ne... megijedett.
István: Fél a ló. Kényes. Hogy hivják... nagyon éber... fiatal.
Ella: Hát ez sok munka. Sok munka.
István: Hogy pucolom mikor...
[Lepések hallatszanak és fúj a szél.]
István: Miţă! Hai că s-a dezlegat câinele ăsta.
[Lépések.]
István: Nem tudom... Fog látszani?
Ella: Igen. Ha nem megijednek ők is?!
István: Nem. Ezek nem félnek. Ezek... csak a ló... az kapta...
Miţă: Aţi aprins lumina?
Ella: Da, da.
István: S-a dezlegat câinele. Naa... lássuk honnan kezdjem.
[Ella fotózik. István dolgozik.]
István: Mindenfele...
Ella: [Nevet.] Buna ziua.
István: ...pucolni mikor... csak legyen idő.
Ella: És ezt hányszor naponta kell csinálni?
István: Kérem?
Ella: Hányszor kell csinálni?
István: Hát... mikor hogy van reá... hogy van reá idő.
Ella: Aham. [Ella fotózik.] Gyönyörű. Köszönöm.
István: ...aztán csak a farkával csipik a legyek az embert és nyáron... télen van több...
Ella: Aham.
István: ...idő reájuk, hogy pucolgatni, aztán...
Ella: Szépek. Szépek.
István: Kicsi fiú is itten... hej... csugude... gyeride... gyere né... csugu... csugudé... sss... csugudé... csugudé... gyere né...
Ella: [Nevet.] Pihent...
István: Gyere né, gyere né... gyereide... hej... kucsúú... kucsú... kucsúdé
Ella: Nem akar.
István: Naa. Piszkos.
Ella: Naa. Esik az eső.
[Eső esiés hallatszik.]
Ella: [Több fotót készit.] Nagyon szépek. [Nevet.] Malac is van. Tyúk van? Igen. Naa...

Well, here you have it: If you’d like to throw a bit of money my way to keep my endeavors going, and also enable me to spread the money to my various causes, witnessing democracy, amassing testimonies, and engineering social change thru art being one of them, I’d be grateful.


No comments:

Post a Comment